Azt nem tudom mondani, hogy boldog vagyok. A gyomrom egy görcs, a nemtudommilesz-től, és az éjjel is aludtam vagy három órát... pedig... pedig ugye, más, mint pár hónappal azelőtt, más, mert jelen van az életemben, és én is az övében, és próbálom, próbálunk visszatalálni arra a régi útra, miközben már azt nem lehet ugyanabban az ütemben végigjárni, ami nem baj, egyáltalán nem baj, hisz sokkal több van bennünk, mögöttünk, mint egy évvel ezelőtt, de most ez a cérnaszál, amin függünk, huh, nekem ez nagyon nehéz. Amúgy is szédülős vagyok....

Anyuék meg Hévízen áztatják magukat egy hétig, uhhogy még jól egyedül is vagyunk. Na jó, hurrá, szabadság.....