..pedig barna :D

Szóval az úgy volt, hogy tegnap meló után elvittem az otthoni számítógépemet javításra. Barátosném unokatesója szokta kézbe venni a dolgokat. Nemrég költöztek új helyre a feleségével, megbeszéltük, hogy majd 4 után elszállítom hozzájuk a gépet. Térkép felcsap, Határőr u. 7, ojjé, az ittvan pár utcára a gyártól, halleluja. Meg már jártam is arra, no problémo.

Utca megvan, jobboldaliak a párosak, 4-es szám, aztán mindkét oldalon elfogynak a házak, balra játszótér, nagy park, erdős terület, itt-ott benne elszórtan házak, összevissza.....odavezető utak, háááát... szóval olyan keskeny, sáros utak, gyalogosok jönnek rajta, kétlem, hogy ezen lehet menni autóval.... de mégis, akkor hogy a francba lehet megközelíteni azokat a házakat bent....??? Telefon, te, tutibiztos 7-est mondtál, nem 4-est? Nem-nem, kanyarodj le az abc mellett, ottvan mögötte a ház.... Elindulok... közben telefon, egy kedves ismerőstől:), mondjam a címem, hova küldje a mit.... oké, mondom, házszám 11-es.

Indulok tovább. Emberek jönnek-mennek, többtől kérdezem, hol van a Határőr u. 11.? Öt emberből három nem tudja, kettő sem, mert most költözik (micsoda forgás), és szintén hasonlóan (tanácstalanul) keringenek, mint én..... Á, ott jön két autó egy ilyen bekötőúton, ha ők is, akkor én is, naná.... bemegyek, 13-as megvan, akkor mögötte.... igen!!!! 11-es.... épp költöztetés van (nagyon vihogok) de ők legalább tudják, hogy biztosan ez a 11-es.... bemegyek, csodaszép régi bérház, nem gondoltam, hogy itt, ebben a kisvárosban ilyenek is vannak..... széles lépcsőház, faragott, cikornyás lépcsőkorlát, hatalmas, faragott fa, kétszárnyú ajtók a majd 3 méter belmagasságú lakásokon.... felrohanok, oppá, itt csak négy lakás van, szóval 9-es biztos nincs...

Lerohanok... telefon, barátnőmnek, te, hol is laknak az unokatesódék...? őt már nem is merem felhívni.... Jó, szól a feleségnek, jöjjön le, és keressen meg. Mondom oké, itt állok egy piros autóval, és el nem mozdulok, találjanak már meg.....!!!

Állok a madárfüttyös tavaszi zsongóbongó délutánban, folyik a hátamon a víz, és egyszercsak homlokoncsap a felismerés, hogy izé...... nem 11-es, de bizonyám.... beülök, kerülök egyet, és megállok egy integető kismamánál, kiszállok, és köszönés helyett röhögünk vagy tíz percet....

(Ez a bérház is nagyon tetszik, juj.....!!!!!)

Öööö, és közben persze azért a számítógépzseni sem hagyja ki, még felhív röhögve, hogy te figyi, melyik is a jobbkezed...????:)