...picit úgy érzem. Pár nap, és március 15-ét írunk. Nekem még mindig a szívemben a helye ennek az ünnepnek, annak ellenére, ahogy változik a világunk, és ahogy változik a nemzet - bár erről a magyar nemzetről, eh.... :S . Naszóval, vannak bennem hagyományok, vannak bennem még szívdobbanások, amiket a magyarságommal kapcsolatosan nem akarok, és nem is tudok megváltoztatni, és sajnos, egyre inkább azt érzem, hogy amikre büszke vagyok, vagy amihez ragaszkodok, az mind-mind egy-egy letűnt korszakhoz, egy ma már nem igazán előforduló emberi karakterhez a hazafisághoz fűződik.
Ezért nagy szomorúsággal tölt el, hogy jól bevállt és megszokott, biztonságos ünnepléseimbe kerül egy kis hiba....Szóval olyan, mintha valamit elvennének tőlem - mint mikor a győri kekszgyárat bezárták, és elvették tőlünk a bejárós-középsulis-szabadságos-korareggeli süteményillatot, ami körbelengett, mikor leszálltunk a vonatról....
Tavaly szembesültünk a Kormorán koncerten, hogy nincs többé A Kormorán. Kirúgták az énekeseket, akik akárhogy is, az együttes gerincét alkották, és hát a dalok 100-a, amik a több évtized alatt készültek, velük szólnak... ők semmisek az együttes nélkül, és az együttes sem az, akik voltak.... és most lesz megint koncert, és úgy indulnék - de minek...
És akkor tegnap hallom, hogy újrahangszerelték a Nemzeti Dal leghíresebb feldolgozását, és milyen dolog már, hogy a talpramagyart Tóth Gabi fogja vinnyogni.... Aki, mikor is nyilatkoznia kellett róla, a szokásos hévvel, ámde nulla tudással mondott pár szót.... Komolyan, nem találtak ehhez a dalhoz méltóbb előadót......????? és ezt fogják nyomatni gondolom, mindenhol, bakker..... :S
