....avagy valamiért az elmúlt hetek a régről szólnak....

De nem bánom. Vagyishogy nem olyan szomorkódósan bújkálok a múltba, hanem  - hm, fura, hogy már nekem is "régi" emlékeim vannak....

A könyveim közt keresgéltem, a netnélküliség egyik - pozitív - hozadéka, hogy az estéimet - mivel a tv is oly nagyon unalmas - olvasással töltöm el. Ahhoz fáradt - és unott - vagyok, hogy valamit alkossak, vagy főzzek, vagy egyéb noooormális cselekedet - viszont olvasni meg van kedvem . Naszóval, a könyveim közt keresgéltem, és előszedtem párat. Nézzük csak. Vámos Miklós: Apák könyve. Te jó ég, 2001-ben kaptam, a bejegyzés szerint!!! és ki sem olvastam. Tehát, ez jön ide mellém a kanapéra. Aztán szintén V.M. lehetetlen történetei. Upsz, eztdeszereteeeem! Ha már itt tartok, ottvannak a Kepes könyvek is.... ó, és hát Vernétől is beszereztem nemrég pár régit, amit még gyerekkoromban olvastam, jó lenne egyikmásikat újból.... na és, a csíkospöttyöskönyvek? a delfinesek? és Fekete István? és a történelmi regények? és a versesköteteim? és a néprajzosak? életrajzi? ááá, Munkácsy.... jöhet..... utikönyv? a kedvenc szociológiám, amit vagy ööööö...... 15 éve tologatok? A végén aztán egész szép kupac kupacolódott kupacba az ágyamon.

Végül, mivel most a rövidebb történetek a nyerők, részint mert ennyi időm és energiám van, maradt a Lehetetlen történetek. Ja, és V.M. ezt a műsort - ha emlékeztek, mert ez a könyv egy beszélgetős tv.-műsorának az írott (nagyszerűűűűen írott!!) formája, 1995-1998 között vezette.... ó, te jó ég, szinte kőkorszak.... el sem hiszem, baffffki....