Ha Schaffer Erzsébetet olvasom, akkor egyből utazni akarok, bejárni az országot, barangolni  a hegyekben, pici falvakban, betérni egy szódára egy világvégi kisfalu világvégi kocsmájába, szóba elegyedni a szőlőben kapáló nagybajszú öregemberekkel, nagyszoknyás nénikkel pletyózni egy nyárvégi, álmos vasárnap délután a ház előtti kispadon a szilvafa alatt, egyáltalán, meglátni a pici dolgokban a nagyot, megismerni azt a kis világot, ami az enyém is, mert itt élek, és menni szeretnék, és nézelődni, és figyelni, és írni, írni, írni......