...szóval asszem, itt a havi mélypontom megint... jah, zabálhatnékkal párosítva, valami becenevet kellene találnom ennek az egy kilónak, mert hol eltűnik, hol visszajön....
Szóval zokogás megvolt, anyukám ismét kedvesen megvígasztalt (összefoglalva: most egyem meg, amit főztem), jah kérem, mindig tanul az ember, legalábbis én azt, hogy anyaként mit ne tegyek soha.
Amúgy szar az élet, egy csomó dolgot nem tudok, hogy pl hogy tudom majd megoldani, ha dolgozni megyek, hogy egyedül elintézzek mellette minden dolgot, jusson elég időm a gyerekre, háztartásra, gondolkodni, meg néha magamra is... aztán hogy hogy fogok helytállni két ember helyett, meg ilyenek.
Szeretnék erős meg okos lenni, hogy mindezt meg tudjam oldani. Egyedül....
