... rájöttem, hogy nem a munkával, nem az unalmas hétköznapokkal, nem a várvavárt-mégsenemjó hétvégékkel va a bajom.

Ülök itt a gépnél, és ha a hátam mögé nézek, az ablakon látom, hogy téli verőfényes délelőttünk van.

Bennem meg a torkomig kúszik valami okádhatnék, és akkor bekattan, hogy ez az egész arról szól, hogy mennyire gyűlölöm ezt a mostani helyzetemet, és azt, hogy végre x év után leesett, hogy egyszerűen NEM TUDOK BELŐLE továbbjutni. Nem úgy, hogy minden ajtó becsukódott előttem, hanem hogy mindent ajtó rámzáródott.

Hogy van egy helyzet, ami nem mozdul. Ami rajtam múlt, azt megtettem, vagyis inkább amit kigondoltam, hogy meg tudom tenni, hogy erre van lehetőségem, azt megtettem. Nincs több ötletem, egyszerűen nincs. Passz.

Akkor ez az év a feladásról szól....? és akkor utána mi van....? mert ha jól gondolom, utána a "nincs semmi" van....