Nemtom, más hogy van vele, de nekem nagyon fontosak az illatok. Ha egy embernek jó illata van, az már félig megnyerte a csatát, azaz a szimpátiám fele már az övé.

Hozzánk, ide a személyügyre sok ember járkál. Van, aki után ablakot kell nyitnunk :S, de van, akiről meg az illata alapján valahogy összeáll bennem egy kép. Főleg pasik járnak, és pl. olyan jó elképzelni, amikor öblítőillat marad utánuk, szóval ahogy gondoskodás, háztartás, egy nő, egy család van az egész mögött. Tudom, banális az egész, dehát ilyenek jutnak az eszembe.

Tegnap volt itt egy régi dolgozónk, aki jön vissza dolgozni, pici, alacsony ember, idősebb már, de olyan... olyan modern. Márkás szemüveg, bőrkabát, tuti cipő, és most jött meg a síelésből. Nagyon szimpatikus, picit elbeszélgettünk. Miután elment, végig azon gondolkodtam, hogy mitől olyan ismerős az illata.... mert olyan nagyon ismerős, és olyan kellemesen ismerős, jó érzésem támadt tőle. Délután már nagyon zavart, hogy nem tudom:), és aztán beugrott - a gitáromnak van ilyen illata..... fura, de én ahhoz a mai napig olyan áhítattal tudok nyúlni. Olyan ünnepélyesen.

Más.

Tegnap este megnéztem a Lányom nélkül soha c. filmet. Láttátok már? én anno régen, még akkor nem volt gyerekem. Érdekes volt most is, vagyis inkább szomorú.