...be kell látnom, hogy feleslegesek.

Feleslegesen írok listát, mert mindjárt itt az év elején bebizonyosodott, hogy abszolúte nem tudok betartani dolgokat, és igen, ez csak rajtam múlik, és nem, ez nem csak rajtam múlik....

Megfogadtam pl., hogy nem leszek türelmetlen a gyerekkel, és a bennem felgyűlt idegességet sem rajta vezetem le, de amikor ma reggel hétfejű sárkányként tüzet okádva bevonultam a szobájába, és aztán telebőgtem a félig üres tolltartóját, már nem tudtam, min bőgök igazából, azon, hogy nem igaz, hogy már megint mi van, vagy azon, hogy ennyire fel bírom húzni magam hülyeségeken, és hogy miért és hogy már megint hogy viselkedek a gyerekkel, és szégyenlem magam, meg minek is.....  Tény viszont, hogy az ismétlődő hülyeségek egyre inkább kiborítanak, és vannak dolgok, amiket tényleg ezervalahányszor elmondtam már, és ez irtó fárasztó.... és bizony ezek az apró hülyeségek totál leszívnak, elveszik az energiámat...

És megfogadtam pl., hogy nem fogom hagyni, hogy csak múljon az idő, hanem teszek érte, hogy értelmesen teljen, hogy ki legyen használva, és jól, de nem rohanósan, ezzelszemben megint hajtom a semmit, felesleges dolgokat csinálok félkészre, amiket nem hasznosítok....

És olyan fáradt vagyok......

És persze mindezt annyira egyedül.... áááá.

Látom ám magam kívülről, és tisztában vagyok vele, hogy most készültem ki. Ennyi. Nem tudom koordinálni néhány tettemet, hiába tudom, hogy nem lehetne, vagy nem kellene, nem tudok így, csak úgy reagálni. Szétesem, kérlekszépen, apró darabokra.