...tegnap (végre) befejeztem a tanítónéninek szánt albumot, szidtam magam, hogy ilyen hülyeség az eszembe jutott, elvett egy csomó időt az életemből, és ráadásul az eredményt sem fogom látni (azaz, ahogy a tanítónéni a kezébe veszi, átlapozza, majd megmutizza a gyerekeknek, szipp) (mert olyan jóóóóóóó, ha van visszhangja annak, amit csináltál.....)
Melóhelyen hétfő óta diliház van, elmehetnénk papírgyárosnak, és akkor már tutibiztos milliomosok lennénk.... :S Kevesebb adminisztráció, iromány, papír, höh, a nagy francokat..... már előre utálom a holnapot, amikoris az átnézett, kijavított, aláírt, szétszortírozott x-féle papírt bele kell szuszakolnom 256 db borítékba. U-tá-lom.....! Ezt a részét nagyon......
Végre megcsináltam a nyakimat, ma királylányos vagyok, asszem, egy gyűrűt is szeretnék ilyet, jaj, nagyon. Január eleje óta hordozom magammal az angol könyvet, ó igen, a tavaly januárban vásároltat, de még nem jutottam hozzá.......
És ki vagyok akadva attól, hogy minden nap, mire hazamegyek és apukám begyújt (ezért köszi, apu), úgy összejárja és összekoszozza a lakást, hogy minden ropog, ahova lépek, és a hajam égnek áll tőle......
