..utálni fogom azt a csíkos zoknit, ami épp a kezemben volt, mikor megálltam a szoba közepén, rámeredve a tévében egy jelenetre, és úgy átvillant rajtam: vajh fogja-e valaha mondani még valaki más nekem a gyerekemen kívül, és én fogom-e mondani valakinek még egyszer azt az egyszerű szót: szeretlek....?
...azt hiszem, mindig...
2011.11.08. 21:23 Krikszi
5 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kraksz.blog.hu/api/trackback/id/tr465988684
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bíbor 2011.11.08. 22:49:18
Igen, mikor nem is számítassz rá, jelentkezni fog Ő. Légy résen, hogy észrevedd!
Kívánom, hogy mihamarabb így legyen!
vilmácska 2011.11.09. 15:28:16
Elhiszed, hogy nem a csíkos zokni tehet róla? :)
Csillagvihar 2011.11.09. 20:50:59
Hát,okold a csíkos zoknit, dobd ki, és jöjjön, akinek jönnie kell. ;)
Krikszkraksz 2011.11.09. 21:01:51
Hát, az elmúlt hét évben elvileg az összes csíkos zokninak a kukában kellett volna landolnia.....
Tündelány 2011.11.11. 09:04:10
Nekem is szoktak ilyen hirtelen felismeréseim, rádöbbenéseim jönni. A legszemetebb gondolatok, alattomosan jönnek és elszomorítanak....
