...tegnap a délutáni kirándulás után, miután anyut hazavittem, kerültünk még egyet, és beugrottam unokahúgomhoz a születésnapi fotókért - mert ő volt a fotós - és közben belefutottunk ott az unokanővéremékbe és a keresztanyámba, akik a temetőben voltak kint, aztán idejöttek (más településen élnek). Ritkán találkozunk.

Unokanővérem 4 évvel idősebb nálam, és állítólag mi hasonlítunk legjobban az unokatesók közül.

Ő mindig olyan, hogyismondjam... két gyereke van, négy évvel fiatalabb a férje, nagy házuk van,ami pikk-pakk, főzmostakarít, meg minden, a két gyereket szinte egyedül neveli, mert a férje reggeltől estig melózik, hajnali ötre jár dolgozni, mert boltos, de mindig-mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. Mellette én akárhogy is vagyok kiöltözve, hirtelen öreg leszek, meg divatjamúlt..... én sosem fogom sem megérteni, sem elérni azt a szintet, amit ő mutat. Mindig a legújabb divat szerint öltözve - ha épp lemaradnék arról, hogy mi éppen a menő, elég vele találkoznom, és máris képbe kerülök - műkörmök, szemhéjékszer, orrpiercing, összvissz van vagy 45 kg, és nekem örök titok az is, hogy hogy lehet mindig tökkkkéletes a frizura. Hm? én mindig elképedek azon - másoknál is - hogy az egyik hónapban ilyen haja van, a másikban olyan. Szóval én ezt a szintet soha a büdös életbe meg sem közelítem..... :S

Irigy vagyok-e? mint a dög.... vagyis inkább utálom "kevésnek" érezni magam.

Más.A fotókról.

Mondom éééén, hogy a fotózáshoz nem csak egy jó gép kell..... ezt magyaráztam unokahúgomnak is, aki vett magának egy hiperszuper fotómasinát. Komolyan, az enyém kismiska hozzá képest - szegény - de mikor tegnap idehaza megnéztem a 150 képet, amit készített, áááááá, nagyon mérges voltam. Talán ha 5 olyan, ami használható. Már a múltkor próbáltam magyarázni néhány dolgot, deeeee.... hát nem tudom, szerintem unokahúgomban nincs meg a "szem", ami szintén fontos. Szerintem.