...szóval az úgy kezdődött, hogy anyunak készítettem ugye életem első tortáját. Ami nem is lett rossz. Ezen felbuzdulva már csak egy lépés volt, a marcipánnal bevont, izébigyós-figurás, hiperszupercsodatorta elképzelése, ugye. Namost, okos leányzó lévén egyből tudtam, hogy az erre vonatkozó szakirodalom átrágása nélkül én nem megyek semmire, azzal sem biztos, de legalább valamennyi bátorságot ad az elméleti alap.... és amúgy is, mostanában egy hős vagyok, meg bátor, és nekivágok az ilyen komoly kihívásoknak (amit öt évvel ezelőtt nem tettem volna, de tényleg....)

Szóval kiderítettem, hogy nem kell méregdrága marcipánrudakat összevásárolni, ha szép borítást szeretnék ugye a tortának, hanem lehet házilag fondant(ot?) készíteni. Méghozzá pillecukorból.... megnéztem - becsületesen, az összes fellelhető dolgot, videót róla a neten, tetszett - és elhatároztam, hogy igeeeen, ez kell nekem. Aztán egyik nap kiderült, hogy pillecukrot is lehet készíteni itthon. Ami egészségesebb (merugye valljuk be, hogy a tömény cukor a tömény cukor+adalékok-tól ténnnnnnyleg egészségesebb.....höhö....), mint a bolti.

Naszóval, kikészítem a hozzávalókat, és egy nagy levegővel belevágtam. A szakirodalom szerint nem nagy kunszt, összedobálom a kellő dolgokat, ittkeverem, ottforgatom, aztán addig kell robotgépezni, amíg habos lesz, majd a hab nyúlós masszává válik, és önálló életet kezdve elkezd felmászni a robotgép keverőlapátján.....

Az első hibát ott követtem el, hogy azt olvastam, lehet ugye ízesíteni. Nekem mandulaaromám volt otthon, sötét kis üvegcsében, és a franc se látta, hogy ez színes, ezzel a löttyintés tizedmásodpercében szembesültem (már későn), szóval az aroma töményen erőst türkizkék színú, amitől a kutymuty csodás világoszöldeskékes...... na, ahhoz képest, hogy ízesíteni akartam, az ízt abszolúte nem lehetett érezni rajta, de a színét...... - és én meg fehér pillecukrot akartam, merthogy ugye később, amikor majd fondant(ot) fogok KÉSZÍTENI belőle (erős kétségeim vannak, hogy én ezt most már szeretném) akkor fogom a már beszerzett ételszínezékekkel színezni....

Nos, a kutymuty nem akart töményebb állagúvá válni, viszont megnőtt. Amúgyis kétszeres adagot készítettem (biztos, ami biztos.....), szóval én robotgépeztem rendületlenül, ez meg csak habosodott, habosodott.... egy idő után - amikor a robotgép már nagyon meleg volt - abbahagytam, és lesz ami lesz alapon tálkákba öntöttem.

Ekkor jött a következő "meglepetés", miután a habos részt kiöntöttem, kiderült, hogy az alján sötétzöldeskék átlátszó folyadék maradt. Szóval a dög, önállósította magát, és kettévált (vagy osztódott? netán szaporodni készült, akár egy parazita? barátosném szerint, akivel később átrágtam eme problémát, szóval miután kiröhögte magát, azt mondta, hogy a szórakozott professzor c. filmben is így kezdődött....

Szóval ezt a maradék vízizét is elkezdtem tovább keverni, és ez megint kb. a háromszorosára nőtt - és ez is hab formájú lett.

Mindegy, az egész türkizkék csoda ment a hűtőbe, reggel azért félve nyitottam ki a hűtőajtót, nehogy letámadjon, végülis lett két tálnyi réteges akármi, alul egy réteg zselés mélykékzöld kocsonya, felül meg egy habos, ragadós fehéres nemtommi.

A háromból azért az egyik olyan, amit továbblehet fejleszteni fondanttá.

Szóval reszkess (hehe) zselé, jövök, folyt.köv.....!!!!