....mert mééééért kell minden reggelt veszekedéssel kezdeni? miért kell neki kiprovokálni? én mindig megfogadom, hogy nem, nem üvöltök, türelmes leszek..... de egyszerűen nem megy.
Nem bírom megértetni vele, hogy a reggeleknek pikkpakknak kell menniük, hogy nem lehet üresjárat, nincs láblógatás, hogy öltözzön, ha azt mondtam, hogy egyen, ha kitettem a kaját, hogy menjen fogatmosni, ha szólok, áááá, ez nem működik.... térülökfordulok, megcsinálok öt dolgot, a kisasszony egy szál bugyogóban ül az ágy tetején, és mesét hallgat a bűvöspadból. Előrehozom az autót, behozom a kukát, elpakolom a dolgainkat, a kisasszony ott tart, hogy egy szál bugyogóban éppen egy ötszázadik elfelejtett, és pontaztakaromelvinnimaasuliba játék után kutakodik... Kerülök még három kört, mórikálja magát a tükör előtt, ahelyett, hogy fogatmosna/mosakodna/fésülködne.... én üvöltök, ő sír..... és hiába minden, hiába szép szó, magyarázat, korábban felkeltés, nem, és nem, és nem tudunk időben indulni, én remegek az idegtől a melóhelyig, és utolsóként száguldok be a gyárkapun.....
