Filózok a gyerekemen.
Tegnap megírtam neki az órarendjét, a délutái plusszokkal együtt, és picit megijedtem. Megijedtem, hogy elsokalltam, hogy sok "terhet" rakok rá, és mi van, ha ez a tanulás rovására megy.
Úgy indultam neki ennek a tanévnek, hogy most nagyon odafigyelek - az elsőt megúsztuk, mert egyrészt anyuék lerendezték a tanulást, lelkiismeretesen, másrészt meg az év második részében már rutinos volt a kiscsaj.... viszont az év végi bizonyítványosztásnál is volt egy sanda gyanúm, és most is ezzel az érzéssel állok a gyerekhez (pedig tudom, hogy egy szülő általában elfogult, én meg valahogy fordítva működöm, vagy mi, de szerintem pont ez fog hasznára válni a gyereknek, nem "követelek" tőle sokat, csak ami a képessége, mert ismerem), mégpedig az, hogy a tanítónéni bizony többet tart Mucusról, mint ami.
Szóval - bár az utóbbi napokban mindig későn esünk haza, és ez sajnálatos, mert nem akarom szegényt még akkor nyaggatni, de egyszerűen nem tudom másként megoldani - tüzetes átnézésnek vannak kitéve a cuccai és a leckéi (itt jut eszembe, hát én falramászok attól, hogy második hete járnak suliba, de szinte minden nap elhagyott egy-egy ruhadarabot.... 
) és bizony el vagyok keseredve, hogy mennyire sok a hibája..... mondjuk nem értem, mert a dolgozatai meg igenis, jók, hibátlanok. Szóval vagy trehány, vagy szétszórt, vagy nem tud odafigyelni kellően a napköziben, mert mondjuk szokta mondani, hogy zavarja a mellette ülő (na, ebben az ügyben intézkedtem, egy telefon, és szét lesznek ültetve.....remélem).
A napköziben egy új tanító (tanárbácsijuk) van, aki az egyik ismerős anyuka öccse, és így másodkézből elég sok infóhoz jutok. Pl gyomorbavágott az is, hogy a srác , mivel a két osztályt össze tudja hasonlítani, azt látja, hogy a mieink mennyire el vannak maradva, hogy nehezebben tanulnak, meg egyáltalán, kimondottan a tanárnénire van kiakadva néhány dolog miatt.... na, bumm....
Szar érzés, hogy úgy érzem, valamit elrontottam, mert bíztam a tanítónéniben, bíztam a gyerekemben..... miközben odafigyelni (jobban) kellett volna. Remélem, még tudom pótolni.
