....elég zaklatottan aludtam. Az este a pont az volt, hogy mikor hazaértem, egy nagy táska gyerekcucc volt a konyhában, amit Mucusnak vásároltak (ex családja), mertmivelhogy a tegnapi napot velük töltötte. Oké, örültem, meg minden, de ebben a hangulatban valahogy pofáncsapásként ért a tizenvalahányezres tornacipő, a farmerok, meg egy csomó olyan dolog, amit egyrészt én nem tudok és nem vagyok hajlandó ennyiért megvenni, másrészt Dunára vizet, mert csupa olyat vettek, amiből van minimum három.... (Attól meg most tekintsünk el, hogy a kurvára nagy rongyrázás anyagi háttere miből is és hogyan keletkezik......

Szóval még ez is, meg az előtte végigszenvedett nap is egy kisegérré, egy nagy Senkivé avanzsált, legalábbis az érzés az ez volt.

Hajnalban aztán felébredtem, és az első pár perses marcangológ gondolatok után jött a túlélési reflex: egy csomó ötlet, jó gondolat...... naszóval, megvilágosodtam, sőt, tettrekész lettem.

T-nek meg csakazértis megmutatom, hogy.... mindegy, őszre készítek egy csomó alkotást. CSAKAZÉRTIS.