....amihez éppen kedvünk van, és nem azt, amit kell. Tegnap pl. nem mentünk el festeni, mert ottlenni jó, de odáig utazni meg cihelődni, meg visszajönni későn, és közben eltelik a nap, és amúgy is áááááá.... máskor meg éppenséggel pont arra a kis autókázásra vágyom, amíg odáig eljutunk.

Szóval tegnap inkább otthonmaradtam, és főztem, meg sütöttem, mert ehhez volt kedvem, és szép csicsás (kisszívecskéscukorkás, színescukordrazsés, kókusszal meghintett) kókuszos-nutellás muffint. Meg sétáltunk, el  a házig, meg tervezgettem, meg ismerősökkel beszélgettünk, meg loholtunk, és próbáltam sajnálkozni pl. azon, hogy nem mentem festeni, de most nem ment.....

Ma pedig elmegyek körbenézni beltéri ajtó-ügyben, mert már időszerű, el sem hiszem, de ha marhára rá lennénk szorulva, akkor már egy nemolyannagyösszegből meg lehetne csinálni lakhatóvá a házat.

A lakás eladásáról meg hol így, hol úgy gondolkodom..... nagyon sajnálom eladni, de asszem, ésszerű döntés lenne, mert akkor futna olyan dolgokra, amikről most csak álmodozom (utaznánk, az tuti), meg úgy mindenre nagyjából, anélkül, hogy baromi költekezésbe verném magam igazából, szóval ne arra tessék gondolni, hogy két kézzel szórnám a lovettát, és most már egyre inkább hajlok afelé, hogy eladom, csak az a kérdés, hogy mikor.... most pangás van, de kb másfél év múlva lesz megint egy nagyobb hullám, amikor úgy gondolom, sokkal jobb áron lehet majd továbbadni (egy irtógigaüberhiperszuper beruházás lészen ugyanis itt a közelben, és ugye ennek várhatóan lesznek mindenféle vonzatai, jók is, mintpl hogy én jó pénzért eladom a lakást, de amúgy erről én szíves örömest lemondanék, mertugye ha megépül ez a hülye kaszinóváros, akkor lesz itt minden, bűnözés, alvilág.... ez meg kinek hiányzik? de erről már írtam....)

Szóval car egyedül dönteni, gondolkodni ilyen dolgokon....

A ház körüli dolgokban is nehéz egyedül, apu nagy segítség, de a modernebb dolgokat, technikákat, berendezéseket már nem tudja, nem ismeri, én meg nő vagyok....... és néhány dologhoz síkhülye, na, ez van.