Christian Fürchtegott Gellert: Kakukkmese Egy városból elűzött seregély riadtan szállt a vakvilágba, majd zöldellő erdő szélén pihenni ült egy lombos ágra. Egy másik ágról kakukkszavával rárikoltott a kakukk: - Honnét, koma? Honnét, hova? - A városból, jaj ... - és mondta volna, mint űzték volt el, a seregély, de a kakukk szavába vágott, s kíváncsi szóval így beszélt: - A városból? Beszélj, regélj, te kedves, kedves seregély! A városban mit mondanak, ha füttyre fütty zeng, s dalra dal? Mit mondanak, ha meghallják a madártrillák dallamát? Ha csillagos eget köszönt édes dallal a csalogány? - Dicsérik őt nagy lelkesen, és hallgatják szép csendesen. --S a pacsirtát? A pacsirtaszót, pacsirtadalt? - Őt is dicsérik, szeretik. - Hát a rigót, a feketét? -Dicsérgetik az énekét. - Rikoltva bólogat a kakukk, és folytatja a kérdezést: És még egy kérdés, megbocsáss, bár tudom, hangom nem csodás, rólam, rólam mit mondanak, ha hallják, hallják hangomat? Azt sajnos nem mondhatom el, mert rólad senki sem beszél. Szól a kakukk: Dicséretet nem koldulok, önmagamról kakukkolok, csak magamról emlékezőn, erdő, berken és tág mezőn. Tordon Ákos fordítása

A rettenetes vaskecske olasz népmese A mama azt mondta a gyermekének: - Lemegyek a patakra mosni, te maradj benn a házban, ne engedj be senkit, különben bejön a kecske akinek vasból van a szája, a nyelve meg úgy vág, mint a kard. De a gyerek nem fogadott szót , kiment az udvarra, az ajtót meg nyitva hagyta. Amikor be akart menni a házba, ott találta a vaskecskét aki azt mondta neki: - Én vagyok a rettenetes vaskecske, ha belépsz, miszlikre aprítalak. A gyerek erre sírva fakadt. Arra járt egy öregasszony és felajánlotta a gyereknek, hogy segít rajta három véka búza fejében. Bekopogott, de a vaskecske azt mondta neki: - Én vagyok a rettenetes vaskecske, ha belépsz, miszlikre aprítalak. Az öregasszony sebtében elment, lemondott a búzáról is. A gyerek tovább sírt. Arra járt egy öregember, felajánlotta, hogy segít neki négy darab sajt fejében. Bekopogott, de a vaskecske neki is azt mondta: - Én vagyok a rettenetes vaskecske, ha belépsz, miszlikre aprítalak. Az öregember is elment, lemondván a sajtról. Arra repült egy kismadár és felajánlotta a gyereknek hogy segít rajta három véka kenyér fejében. Odament az ajtóhoz, bekopogott és azt mondta: - Ki van benn? - Én vagyok a vaskecske, ha belépsz, miszlikre aprítalak. Erre a kismadár: - Én meg úgy beléd csípek, hogy attól koldulsz! Erre a rettenetes vaskecske megrémült és elszaladt. A kismadár pedig megkapta a kenyeret amit kért. És nekünk mi maradt? Ez a szép kis mese.

A cicamica fogott egy egeret. Addig-meddig, míg elszakította a farkát. Elmegy hozzá az egér, azt mondja: - Adjál nekem farkincát! Azt mondja a cicamica: - Eredj, hozzál nekem a tehéntõl tejcsikét, akkor adok neked farkincát! Elmegy az egér a tehénkéhez. - Te tehénke, adjál nekem tejcsikét, a cicamicának adom, cicamica ad nekem farkincát. A tehénke: - Eredj, hozz nekem a kaszástló szénácskát, adok neked tejcsikét ! Elmegy az egérke a kondáshoz szalonnáért. - Kondás, adjál nekem szalonnát, adom kaszásnak, a kaszás ad nekem szénácskát, szénácskát adom tehénkének, tehénke ad nekem tejcsikét, tejcsik adom cicamicának, cicamica ad énnekem farkincát! Azt mondja neki a kondás: - Eredj, errõl a fárló rázd le a makkot, akkor kapsz szalonnát! Felment a kisegér a fára, lerázta a makkot. Lement, hogy a kondás adjon neki szalonnát. Felnézett a kondás, a fa legtetején látott egy makkot. Felment az egér érte, leszakította a makkot, de aztán leesett, megdöglött. Fogott a macska két egeret, csinált nekik egy kis szekeret. Befogta az egereket, elindult utazni. Talált egy tojást. Azt mondja a tojás: - Vegyél fel, cicamica komám! Elbír a szekered! Na, aztán addig utaztak a tojás komával ketten, találtak egy kakast. Azt mondja a kakas: - Hova mész, cicamica komám? Azt mondja a cicamica: - Errefele, ni! - Vegyél fel! - Ülj fel - azt mondja a cicamica -, elbír még a szekerem! Felült a kakas is. Na, találtak egy lovat. A ló mondja: - Hova mész cicamica komám? Nem veszel fel? - Felveszlek én, ló komám, ülj fel! Felvette a lovat is. Addig utaznak megint, hogy megtalálták a bikát. Azt mondja cicamicának bika: - Hova mész, cicamica komám? Vegyél fel! - Ülj fel, komám - azt mondja -, elbír a szekerem! Felült az is. Addig utaztak, mentek mendegéltek, hogy azt vették észre: hideg van. Házat , azt mondja, csak odafordítja a nádasnak a hátát, hadd süvöltsön rajta a szél. Megcsinálták a házat, hideg volt nagyon. De nem jó helyre csinálták, az ördögök laktak ott. Elment három ördög egy este szlóni, hogy nem jó helyre csinálták a házat. Ott suttogtak az ablakban, nem mertek bemenni. A tojás koma beleült a zsarátba, a tûzbe. A rák koma belement a csuporba, a vízbe. A cicamica koma felbújt a sut tetejébe. Odament újra a három ördög, hogy szlójanak: nem jó helyre csinálták a házat. Addig tanakodtak, míg az egyik ördög vállalkozott, hogy majd bemegy õ. Ahogy bement, rágyújtana a pipára. A tüzet megkaparta, a tojás kilõtte a szemét. Szaladt az asztalhoz, vízhez, hogy megmossa a szemét. Ott meg elvágta arák az ujját, ahogy belenyúlt a csuporba. Onnan szaladt a sut tetejébe, hogy keres egy rongyot, beköti az ujját. Ott egy a macska belevágta a körmét a kezébe. Futott aztán kifele. Ahogy futott kifele, a kakas felugrott a fejére, összerugdosta. A ló meg két lábbal, püff-paff, hátba rúgta. Mikor az ajtón kijutott, a bika neki a szarvával. - A kétágú vasvillával csak úgy döfölte a hátamat - mondja kint két társának. - Nagyobb ördögök ezek, hallod, mint mi vagyunk! El is mentek, otthagyták cicamicáékat. Még most is élnek, ha meg nem haltak

Hát írjál neki egyet.... meddig tart? *gonoc* %mrgreen%

Panka, köszi, de valahogy egyik sem az igaz. Alessia.......! :P

Milyen témát szeretnél?

Leginkább valami népmese lenne jó, de azokból igen kevés a rövid, illetve párbeszédes formájú. Mert ez lenne a lényeg, hogy párbeszédes legyen. Az Ugorék, amit te adtál, az nagyon jó lenne amúgy, csak hát vers :(, és nekünk próza kell...ene...