....hát anyut szerdán hazahoztuk. Most itt a hétköznapokban látszik, hogy végülis mi az, ami VAN, és mi az, amit jó lesz megemészteni.... volt ismét fülészeten, és nagyon úgy tűnik, hogy a halláskárosodása - konkrétan süket a jobb fülére - maradandó....

Na, ez egy nagy pofon volt. Legalábbis nekem, mert a jelek szerint őt nem izgatja annyira, ez meg még rémisztőbb nekem, meg úgy cakkumpakk..... a mozgása lelassult, valahogy más, valahogy túl nyugodt, valahogy nézelődősebb.... a mozgása nem jó, továbbra is imbolyog és dülöngél, hogy ez a fülétől (a belső fület, és így  az egyensúlyérzéket ért károsodástól) van-e, vagy mástól, aaazt nem tudjuk. És hogy javulni fog-e, na azt sem....

Kilencféle gyógyszert szed (eddig a nyugtatón és altatón kívül semmit sem szedett), és még egyenlőre nagyon fáradt. Olyannyira, hogy a főzést simán "rámhagyja", ami megintcsak rémisztő, mert ez sem nagyon jellemző rá.... ergo érzi, hogy ez nem megy.... :S

Szóval ma itt ebédeltek kedves szüleim, hamisgulyás volt, meg kakaóscsiga, meg túrósbatyu. Nem sok maradt:), úgyhogy asszem, jól sikerült....