...hogy sehol a láthatáron egy normális pasi. Kéremszépen, nem hiszem hogy annnnnyira nagyok az igényeim, vagyhogy nem született még meg az a pasi, aki számomra.....

És utálom magam, mert pl. én nem tudok önzetlenül örülni, amikor pedig tudom, hogy kellene. Délelőtt hívott G., jót beszélgettünk persze, abszolúte érthtő és természtes, hogy kapcsolatban szeretne maradni velünk, meg fordítva, de bafffki, én rohadtul nem tudok jópofát vágni ahhoz, hogy jéééééé, már össze is költöztetek? nahááááát? igeeeen, így kell ezt csinálni....!

Mert nem. Tipppikus "dögöljön meg a szomszéd tehene is" - érzéseim vannak, sajnálom, de én ilyen vagyok. Nem ér, hogy ő már révben van, én meg itt ácsingózok.

Mindez természetesen tök független attól, hogy épp tegnap emlegette Mucus G-t meg az ikreket, és hogy mikor találkozunk velük, és nekem az jutott eszembe, hogy jéééééééém, nekem eszembe se jut G., és nem is hiányzik, egy percre sem, sőt....

Szóval tényleg csak sanyanyúúúú a szőlő, és hát váááááááááááááá, nekem még idő kell ahhoz, hogy ha találkozunk, meg találkoznom kell azzal a csajjal, ne legyek kegyetlenül kaján, ironikus és mélyen megalázó, véresen bűbájos, meg minden, amilyen egyik nő a másikkal szemben tud lenni....

Amúgy lecsengett bennem a tegnapi hűdejókedvemvan-hangulat, helyette perpill mindenki elhúzhat a p-be hangulat van, de az doszt.