.... most már hetek óta a nyomtató, igen, nemgrafikus régi szar, de még mindig olcsóbb és időtakarékosabb dupla leporellóra nyomtatni, jah. Szóval évvége-éveleje, és igaza lesz főnökömnek, észre sem vesszük, és ugrott az év első két hónapja... Szóval ittvan 19-e, és én annyira kipurc vagyok délutánra, hogy az újévből még semmit sem teljesítettem, hol az energia, hol az életem.... hazamegyek, és csöndre vágyom, meg nyugira, és nem én vagyok, akinél ez teljesül.... és van egy pont, amíg roppantul idegesít a gyerekem ugrálása, hangoskodása, rajtamlógása, aztán meg van egy pont (mint tegnap) amikor hirtelen rácsodálkozom, hogy mennyire szép, mennyire okos, mennyire nagy, mennyire titok... és persze mindjárt gombócosodik a torkom, mert nem tudok annyira figyelni rá, mint amennyire kéne, mint amennyire szüksége lenne rá, és mint amennyire igazából én is szeretnék. És mindezek mellett ottvannak a napi történések kishazánkban és a nagyvilágban, és ez méginkább arra hajaz, hogy próbáljak tényleg ráfigyelni, és jólnevelni.

Nagyon zavar, hogy kimaradok pl. a napjaiból. Hogy nem én tanulok vele. Hogy még nem volt időm belenézni (csak nézegettem picit), hogy mik vannak a környezetkönyvében. Hogy melyik betűt tanulják, azt onnan tudom, hogy én vágom ki a betűtartóba. Na jó, azért persze ennél jobban képben vagyok, mert esténként átnézegetem a dolgait - de mégsem folyok bele annyira, amennyire kellene?szeretném?fontos lenne?

Pénteken félévi bizonyítvány. Ühüm. Jó tanuló, az első háromban benne van. Természetes önbizalommal megáldva (ami jó) tudja is, bár közölte, hogy én sosem voltam olyan jó tanuló, mint ő (sokk). Azóta keresem az áltsulis bizonyítványom, hogy pedig de. Eddig azt gondoltam, hogy dejó, hasonlít rám, merthogy jótanuló, dehát ezekszerint neki ez eszébe sem jutott, simán túllóg, gondolja ő. Bakker :). Háttérbe  vagyok taszajtva.

A magatartása rossz, asszem, itt is benne van az első háromba, ami meg nem dicsőség. Ezen a téren nem tudom mit csináljak, mert végtelenül segítőkész, kisfőnök egyébként, a tanítónéni (egyik) jobbkeze, ugyanakkor meg izgága, minden rosszaságban benne lévő.

És gonoszak a gyerekek. Az enyém is. Ezen is valamit kellene javítani, de egyenlőre még nem érti, mit magyarázok.

Mennjünk haza.

Azt gondoltam, hogy új év, meg összeszedem magam, meg célok, meg minden, hát a nagy szart.

Egy csomó dologtól be vagyok tojva, még mindig, és egyre inkább, az van.