...hogy vannak olyan emberek, akik a saját érdeküket tűzön-vízen keresztül érvényesítik. Hogy képesek olyankor embereken átgyalogolni. Hogy ha az érdekük úgy kívánja, akkor az egyik mézesmázos-szerű pillanat után tudnak tök kemények és szenvtelenek lenni. Hogy képesek átlépni embereken, dolgokon, történéseken, ha már nem tudnak hasznot húzni belőle. Mármint, ez akkor zavar, ha úgy gondolom, hogy már átléptük a sima "ismerős" kategórát. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni az olyan helyzettel, amikor szembesülök egy-egy ilyen szituációval. Én annál túl barátkozósabb, túl naívabb (???) vagyok, azt hiszem. Minthogy én valaha így viselkedjek, vagy feltételezzem valakiről, hogy így tud viselkedni. Szóval én ilyenkor csak "állok egyik lábamról a másikra" és tátom a szám. Hogy is lehet ez? Hogy is csinálják? És miért is?

És ilyenkor felmerül bennem az olyan is, hogy: tisztelet, becsület, a másik érzéseinek figyelése, tiszteletbentartása stb....

Szóval G., na, Ő így működik. Hihetetlen. És nem bírom neki megmagyarázni, hogy NE.

Más.

Megint hetek óta fáj a hátam. Tudom, tornázni kéne. SZÓVAL FOGADALOMHEGYEK, MEGINT. MUSZÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ! :(. Ráadásul most igazán megijedtem, este óta furcsán zsibbad a jobb kezem végig.

És szar az idő.

És sajnálom:(, ami Ajkánál történt.

És kripli vagyok, és kicsi, és egyedül, és fázom, és fájom, és nagyjából nem lehetne most olyat mondani, amit ne utálnék, vagy olyat, amihez kedvem lenne, és nem akarok itt lenni és nem akarok hazamenni, és nem akarok csavarogni, ésésésésés.....