Figyu-figyu-figyu

P-vel ritkán találkozunk (asszem, karácsonykor utoljára, ez gáz...) viszont levelezünk, és ez is valami!!!! Ma épp egy elszalasztott lehetőségről.... 

Hm, sajnálom, hogy elbeszéltek egymás mellett a Marival. Ezek a dolgok... ezek mindig annyira bosszantóak. Mint egy hülye nyálas filmben, ahol folyton esik az eső..... nemtom, miért ez jutott eszembe, de valahogy ezzel tudok párhuzamot vonni. Kár, hogy egyszer élünk. Kár, hogy vannak döntéshelyzetek, amik mind- mind más úton visznek tovább, jó lenne néha visszamenni egy-egy útelágazáshoz, és kipróbálni a másik utat is.... (ezek azok a "hogy lett volna, ha....."-álmodozós gondolatok.) (Természetesen ha álmodozunk arról a másik helyzetről, amifelé NEM döntöttünk, akkor mindig meg vagyunk győződve róla, na jó, általában meg vagyunk győződve arról, hogy az jobb lett volna, avagy lehetett volna jobb is... teszem fel ottvan T, és épp ma gondoltam rá (mert vasárnap láttam, egy pillanatra, érted? és azóta téblábolok megint az életben ideoda, minden cél és meggyőződés nélkül), szóval az jutott eszembe, hogy T-re mindig csak pozitívan tudok gondolni, mert nekem abból a kevésből, ami belőle jutott, a jó dolgok értek oda, tehát úgymond elhatárolom magam a negatív oldalától (mondjuk, hogy piszkálja a fogát... vagy a fülét, az orrát, mittudomén) (bár asszem, nála mindenféle borrrrzasztó mellékhatást el bírnék viselni....)

Visszatérve Marira - hát nemtom... .hiába próbálnálak győzködni, hogy ne add fel - van, amit tényleg nem lehet erőltetni, mert a világ épp nem úgy forog, hogy összejöjjön. Nem áll össze a sík-idő-tér-akarat-helyzet kombináció. Majd egy másik útelágazásnál.....