Értesítelek, hogy küzdök az életemért. Na jó, nem annyira, de ugye levegő nélkül elég nehéz létezni, tehát ha levezettjük, hooooogy bevaddugulvaazorrob, és a torkom meg fáj, és ezen a kettőn lehet konkrétan levegőhöz jutni - igen, mielőtt megkérdeznéd, próbálkoztam a fülemmel is, az nem ment... - szóval így tényleg küzdelem az élet(em). Ráadásul vonzóan csillogós lett a szemem is - a vonzóságot asszem, csak én látom, kollegina az előbb rámnézett, és közölte, hogy mintha olyan törődötten beteges lennél....., na, ennyit a szempillarezegtetésről.... De ő még legalább udvarias...).

Naszóval ennyi bevezető után asszem már levetted, hogy kissé megfáztab. Vagy neked, mint férfiúnak elég lett volna első körben annyit írnom, hogy.... Nafigyelj, kezdjük újból...

Megfáztam. (Na jó, ezt leírtam, de ezt tovább nem lehet ragozni, tehát jön a dilemma, akkor miről is írjak? Mert ha tovább ragoznám, ahogy én szeretem, ugye, akkor elmesélhetném pl, hogy olyan szép búrát képzelek én itt el magam körül, mármint legalábbis a fejem körül, tudod, mint anno régen a szkafanderek voltak a jövőbenjátszódós nagyonrégi scifikben, merthát kb úgy létezem most: egy ilyen üvegen keresztül nézek ki a fejemből -jahhha, üvegesek a szemeim, aszondod???? - meg a hangok is sokadikra jutnak el hozzá.... Szóval tutira van valami.... ) (És utálom ezt az Influenzia nevű nőszemélyt) (Na jó, nem is influenzia, és nem is nő, csak egy kicsit begfáztam)

Egyébként semmi különös. A szél süvít és minden hozzánk betévedt kollega füléről egyenként tördeljük le a jégcsapokat, uhhogy azt gondoltam, hogy francseakar ma bevásárolni menni, iránysurány haza..... pedigmilyenszépkéknektűnikazég innenbentről.....

Miért nem lesz már tavasz? Meleget akarok, napsütést akarok, suhanósszoknyát akarok már hordani, meg nagyonszínesdolgokat, és ibolyát akarok szedni, és sütkérezni akarok, és kapálni is, meg kiülni végre a lépcsőre, és sapka nélkül bicajozni, és lepkéscsatot tűzni a hajamba, és kitárni az ablakot és friss illatot szeretnék a szobáimba, és csicsergős szombatdélelőttöt is akarok víg porszívózúgással, játszótérre akarok menni meg erdőbe, meg a szokásos tavaszi körbebringázásunkra, és ücsörögni akarok a Tónál meg a hídon, és arra akarok kelni, hogy vidámságosan világos van reggel a szobában, a konyhában, meg bennem, meg mindenütt....

Naszóval hopp, visszatértem. Itt ülök ebbenn az unalmas irodában, pénteken, dél után 12 perccel.....

Hát vááááááááááááááááááááááááá........