...merthogy reggel úgy nézegettem,meg gondolkodtam. Tehát:

Mucus. Hat év négy hónapos, ősszel iskolás lesz. Emlékeim szerint az első három évében villámgyorsan haladt a dolgok elsajátításában, naponta hatalmas fejlődéseket produkált, tanult, megismert, felismert, elsajátított, kialakított dolgokat, formálódott, személyiséggé alakult. Aztán ez a rohamtempó lelassult, és már nem volt mit feljegyezgetni, a fejlődés nem volt olyan szembetűnő. De most....!!! Hihetetlen sokat kérdez, mindent megfigyel, minden érdekli, nem győzök válaszolni, és én ezt a helyzetet nagyon élvezem.
Mucus elég nagy kislány, majdnem a nyakamig ér. Kicsit vaskos, nagy a pocakja, de nem kövér. Hófehér gyönyörű bőre van, az arca pirospozsgás. Sötétszőke, hátközépig érő haja van (gyönyörű, és szerencsére nem kell neki frufru, mert alacsony a homloka, ilyenkor gondolok arra, hogy a jóisten legalább egy pici kérésemet teljesítette....), ma épp két fonott copfba fésültem, kétoldalt két csattal, hogy a kikunkorodó hajszálak (fél óra múlva úgyis szanaszét állnak) ne zavarják. A szeme megfoghatatlan színű, olyan sötétbarna, néha átlátszóan sárga csillogásokkal. Az arcán gödröcskék vannak, ha nevet, ebben az egyben hasonlít rám.... a fogai gyöngyök, és eddig szépek voltak, de a két új foga az ujjszopástól nem akar továbbnőni, így elég mókásan néz ki....
Annak ellenére, hogy "vaskos", szeret mozogni, sokat táncol, nagyon jó ritmusérzéke van. Nagyon sok betűt ismer, tud számolni, írni is egyre inkább, és ami fontos, mindez nagyon érdekli.
Nagyon boldog vagyok, hogy van.