és most itt ülök, a gyárban, ójeeee, mikormindenki megy haza kettőkor, csak én, igen, csak én vagyok, és itt törpülök, úgy a létben, ami pontosan annnnyira mindegy, mármint, hogy hogy is vannak a dolgok, meg vagyok én benne úgy általában, szóval most van az megint, igen, ó igen,…