Muszáj írnom róla, mert úgy érzem, hogy megfulladok az egésztől..... Persze, T., miről is lenne szó..... Azt gondoltam.... igyekeztem nem várni semmit. Igen, nagyon boldog voltam, hogy olvashatom a sorait újra, hogy átláthatom a napjait nagyjából, egyáltalán, tudok róla, hogysmint él..... Azt gondoltam, hogy a csönd eddig tartott, eddig bírta ő is.... de most nem értem, nem tudom... Azt gondoltam, hogy az a rezgés, ami egy hullámhosszra hozta a gondolatainkat anno, az felvehető.... de valami nem jó, valami eltűnt, valami közénk állt, valami fal, amit nem tudok megmászni, bár nem tudom, nekem kellen-e, de egyszerűen nem lehet teljesen őszintének lenni, csak visszanyelek hát gondolatokat, és a fal mintha ettől egyre inkább nőne.... én meg csak pillázok itt a túloldalon, egyre növekvő kővel a gyomrom helyén, és csak bőgnék egyre, mert én képtelen leszek újra végigélni az elvesztését egy olyan dolognak, amiben hittem, és próbálok még hinni. Van, amikor ki kell mondani dolgokat, mert a hallgatás, a félreértéstől vagy a visszautasítástól való rettegés még nagyobb félreértéseket meg szakadékokat vagy falakat generál....
Az a baj, hogy minden szó mögött rejtett üzeneteket keresünk, még akkor is, ha csak pusztán a szó jelentését kellene értenünk, így van most az, hogy azt gondolom, hogy ő azt érzi, valamennyire fanatikussá váltam egy dologban, és én ezt nem akarom, meghát nincs is így, itt sűllyednék el azonnyomban, ha így lenne, merthát nem vagyok bolond, bár nem tudom, a szerelembe azért bele lehet néha bolondulni......
És itt bőgök, mert nem vagyok fanatikus, nem akarom magam ráerőszakolni, te jó ég, dehogy.... és legszívesebben meglépném azt a sarkalatos lépést, hogy elküldjem a jó büdös fenébe, de nem, mindjárt ittavége a 365 napnak, és én ottfogok állni csodák nélkül, ezt is előre tudom, csak nem akarok tudomást venni róla, ilyen gyarló az ember, tologatja maga előtt a fájdalmakat, mintha a napok elaprózódásával kevésbé fájnának a darabkák, pedig a francokat, csak a kínok nőnek, mert nem, nem akarom belátni
hogy esetleg teljesen másképp érez - vagy sehogyse......
Én csak attól félek..... mi lesz... azután, mi lesz....?
