Figyu-figyu-figyu

és most itt ülök, a gyárban, ójeeee, mikormindenki megy haza kettőkor, csak én, igen, csak én vagyok, és itt törpülök, úgy a létben, ami pontosan annnnyira mindegy, mármint, hogy hogy is vannak a dolgok, meg vagyok én benne úgy általában, szóval most van az megint, igen, ó igen, de ismerős, számtalanszor vinnyogtam már átesve a ló tulsó oldalára, amikor már túlvagyok azon, hogy konkrétan érzékeljek dolgokat, csalódást, bűntudatot,fájdalmat, lelkiismeretfurdalást, bármit, szóval ez a megkukulás egyik fajtája, asszem, filmkockaként vágódnak be a jelenetek, szemem elé, igen, nagyranyitom a szemem, mert azt nagyon jól tudom, ennyi, mást nem is tudok, béna vagyok, lehetetlen, életképtelen, idióta, és igen, tényleg velem van a baj, ne keressek hibát senki másban, ez van, ezt kaptam
baszkibaszkibaszki
nem is történt ma semmi, bejöttem, ittvagyok, dolgoztam, elég volt
nem történt semmi, csak a gondolatok vonalán utazom megint, ezdehülyeség, olyanokat találok ki, amik nem igazak, hisz nem tudom leképezni a valóságot, amit meg elképzelünk, az mindig eltér a valóságtól, vagyis a valóság tér el tőle
most asszem nincs egy ember sem, akivel tudnék beszélgetni
ezmegdedurva, főleg rám nézve az
legyen vége a munkának, jöjjön a hétvége
de ne jöjjön a hétvége, mittudomén, mit akarok
lőjetek fel a holdra
vagy küldjetek el palackpostában egy lakatlan szigetre......