Húúúúúúúúúúúú, tegnap olyaaaaaaaaaaaaaan cirkuszban voltunk, de olyaaaaaaaaaaaanban:D, szóval megcsodálhattam Richter Flórián feszes fenekét (ami barátnőm szerint kihagyhatatlan, hááááát, szerintem nem annyira :D ), de nem is ez a lényeg, hanem hogy olyan gyermekimódon jóléreztük magunkat, hogy ihaj. Persze, irtó jó érzés volt időnként a gyerekem ragyogó arcát, pirosra tapsolt tenyerét nézegetni, meg azt a hihetetlen áhitatot és boldogságot látni a kis arcán, nem, ezeket nem is lehet leírni.....
De szerda óta megint rohanás van, tízperceket töltök itthon, kezdek belefáradni, és nagyon várom a holnapi, őszi-vasárnapdélutáni punnyadást, komolyan... ma még egy nagy lélegzet, és igaz, hogy gyerkőc nincs, de ezer dolgom van, meg még köszönteni is megyek, meg még P is vár - remélem, nem komoly szándékokkal.....
...
