....szóval.....
....attól függetlenül, hogy szar az élet, azért sikerül meglátnom a szép dolgokat is (asszem). Merthát ottvan Mucus, akire nap mint nap rácsodálkozom, hogy milyen nagylány.
Mucus nagycsoportos óvodás, kis vadócfrizurás ugribugri manóból kétcopfos, foghíjas igazi csajjá nőtte ki magát, saját akarattal, elképzelésekkel (ahh, itt dőlök mindig a kardomba....), akit ijedt, csodálkozó és persze büszke szemmel nézek, ha bicajozik mellettem, vagy kötényruhában sétál és gesztenyét gyűjt, vagy már leúszik száz métert a nagyvízben karrallábballevegővel..... és reggelenként, ha az ébredés után belekuporodik az ölembe, már nem fér el, mint mikor elkezdtük a kiscsoportot....:(.
Még egy évünk van az oviból, és elég rémülettel nézek a jövőbe, mert nagyon nehéz lesz ez így egyedül nekem, mármint az iskola, hova vigyem, neki mi a legjobb, egyáltalán, milyen szemszögből nézzem, hogy mi a legjobb.... szóval nekem ez nagyon nagy gond, és tényleg nagyon félek.
