Ha a hétvégét jellemezni szeretném, akkor azt mondhatom, hogy a két véglet volt, egyik nap sokat sírtunk, a másik nap sokat nevettünk....
Inkább a nevetősről írnék.... ez volt a vasárnap. Délelőtt istentisztelet meg a család egy része, és a lányom olyan szép volt, hogy azt el sem tudom mondani, és jó látni az emberek szemében azt a kedves mosolygást, ahogy ránéznek, és megcsodálják, és jó látni rajta azt a gyerekesen bájos büszkeséget, hogy ezt érzi....
A délután meg... szóval ünnepélyes keretek közt körbe lettek fuvarozva (parádéslovaskocsis + sramlizenészek) a falu "új lakói", szám szerint 20 (vagy 21???) szóval alkottunk, na.... én meg annyit tekertem, hogy estére teljesen kipurcantam... én voltam a "kötözgetős hátvéd", azaz ahol letették a szalmabábukat, ott utólag én még elrendezgettem, és kikötöztem. Így majdnem minden jóról lemaradtam:) :(, de azért mégsenem.
A zenészek tudtak valamit, mert egy üveg borral fejenként a zsebben indítottak, így nem csoda, hogy a végén a stájerházban alig lehetett lebeszélni őket róla, hogy eljátszák a "jajdeszépkékszemevanmagának" ot....:D. Ja, meg volt egy jó fél óra, amikor kocsistul, zenészestül, gyerekemestül eltűntek. Azért izgultam:).
