Nos tegnap szabadtéri előadás volt nálunk, a Rómeó és Júlia musicalt adták elő naggggyon fiatalok, és az előző benyomásokhoz képest - kijártunk a próbákra, és elég gázak voltak - irtó jól sikerült nekik!!! Csak sajnálom, meg nem is értem, hogy miért nem reklámozták-plakátozták jobban, kevesen voltak... pedig szép volt a díszlet, és a gyerekek nagyon sokmindent kihoztak az egészből!!!
Mucus sajnos a háromnegyedénél - pedig szereti a darabot, meg ismeri - kitalálta magának, hogy biztos tüzijáték lesz a végén, és onnantól kezdve nem volt maradása... egyszerűen retteg a tüzijátéktól, sejtésem szerint az első Istvánakirályos előadásunk óta, amikor is háromévesen attól félt, hogy anyának baja lesz ott a "lángokban".:(
Huh, remélem, jövőre megint csinálunk valamit mi is, mert nagyon-nagyon hiányzott ez az egész tegnap este!!!!
Voltak vendégeim, velük mentünk ki a tópartra, aztán miután anyu elhozta a gyerkőcöt, ottmaradtam beszélgetni, csodás nyári éjszaka volt. P. volt a kameraman, elnéztem néha, ahogy ott hajladozik az állvány mellett, hm, hátizé.... helyes, pasis, okos, de nekem "egy srác", aki mellett én öregnek érzem magam..... meg nemszépnek. Meg valahogy olyan "nemtökéletesnek". És hát, egy kapcsolatnál az a fontos, hogy a másikkal együtt saját magad is el tudd fogadni. Teljesen. Tökéletesen. Nem T-hez hasonlítom, csak magához az  érzéshez: ott fel sem merült bennem a saját "semmiségem".
P-hez egy egyedülálló fiatal és szép csaj illik, kész.