És ma....

-ma az istentisztelet után még vagy negyed órát ottmaradtam, mindenki velem akart beszélni, ami máskor nem szokott előfordulni.... máskor én akartam beszélgetni, de mindenkinek dolga volt...
-ma akkorát aludtam ebéd után, hogy el sem tudom mondani.... nyugodtan, és mélyen, amire szintén nagyon régen volt példa...
-ma a bolhapiacon megismerkedtem egy fafaragóval, aki határozottan és csak velem akart beszélni, pedig ottvolt a csudaszép barátnőm is mellettem, szóval ez a fafaragó meginvitált, nézzem meg a dolgait... nem messze lakik, a szomszéd faluba. Pár percig beszélgettünk csak, nem mindennapi dolgokról, hatott rám. Meg fogom látogatni.
-ma elmondtam anyunak a házzal kapcsolatos félelmeimet, és megértett, meg is nyugtatott valamennyire.
-ma délben anyu egy mondatára reagálva összeszámoltam, hány embernek is tartozunk egy látogatással, haj, én mondom, hogy hozzánk nem jön senki? mert mi sem megyünk egy csomó helyre.... tehát, a héten felhívni sok-sok embert, és bejelentkezni, mert megígértük és várnak....
-ma még kitekertem a folyókhoz, kisebbek, mert a átrobbantották a gátat, hogy a közeli kisvárost nem lepje el a víz, a töltésekre most nem engedtek be a polgárőrök, mindenütt járőröznek. Kitekertem magam, a pólómból csavarni lehetett a vizet. Jólesőt fáradtságosságban értem haza.
-ma gyerekem rámnézett, és azt mondta nyeglén- csípem a búrád, béjbi - khöm.... gyerkőc által nézett filmek/műsorok szigorúan cenzúrázva ezentűl!!!!