Vannak olyan hangulatok, érzések, pillanatok, amikor olyan nagyon máshova repít a képzelet... teszek hozzá egy kis ezt meg azt, illatot, zenét, és akkor egyszercsak egész máshol vagyok. Néha, ha a végtelent, a szabadságot, magát az életet képzelem valahol magamban, mindig ugyanaz a kép jön elém: ott állok széttárt karokkal egy hegytetőn, a legmagasabbon azon a vidéken, szóval ottvagyok én akkor a világ tetején, kitárt karokkal szívom az éltető levegőt, és vannak akkor dalok, ami akkor körülvesz, és átárad ott mindenhová, én meg forgok forgok valami végtelen nyugalomban, boldogságban.... szóval néha vannak ilyen pillanatok a becsukott szempilláim mögött, mint ma reggel is az autóban, és butaság, de ilyen nyugodt pillanat és ilyen autós "száguldás" közben lehetne átmenni egy más világba.......jójó, butaság.
2009.03.20. 07:07 Krikszi
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kraksz.blog.hu/api/trackback/id/tr425990093
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
