Huh, hát kipurcanás..... még jó, hogy ma nem dolgozom, csak holnap..... az meg még messze van....
Nos, az ajándékok nagy része becsomagolva, este villámkrikszi voltam a két szoba között, egyikben a fulladozva köhögő gyereknek tartottam a hányóstálat, aztán "szünetekben" meg csomagoltam...... közben meg imákat mormoltam, hogy ne, ne legyen baj, és ne kelljen ügyeletre (se) menni.
És igen, befuccsoltunk mind, én a zanya és a nagyszülők is, mert hiába minden próbálkozás, szép szó, könyörgés, kiabálás, fenyegetőzés, a gyerek nem és nem csinálja azt, amit mondunk, nem fúj orrot, letépi a nyakára, mellkasára tett gyógyító szirszarokat, miközben heves hisztirohamot produkál, és méginkább a befulladáshoz közelít....
Tehát, kipurcantam, elfáradtam, kétségbe vagyok esve, a gyerek arca meg annyira pici és hófehér, hogy más se látszik belőle, mint a hatalmas, sóvárgó-beteg két szeme....:(, és mintha elfogyott volna két nap alatt...