Mehetnékem van. De valami eszméletlenül. A baj csupán annyi, hogy nem tudom, kivel, és hová....Már megint ez a türelmetlen várakozás, talán tárgya sincs, hogy mire vagy miért, csak dobolok az ujjaimmal, és kiugranék a világból....
...pedig a szoknyám bokalibbenős, és olyan csudazöld, hogy ma mindenki megdicsért, csak......
Aztán régről beszélgettünk épp, Ha-ho-tá-ról, Kockásról (képregény) meg ország-város-ról (játék kezdőbetűkkel), elmékeztek ilyesmire?

...és én meg csak arra gondolok, hogy igen, megint elszúrtam, valami mögé többet sejtettem, igen, akartam nagyon, a kölcsönös szimpátiát, a fontosságát a másiknak, ennyit, nem többet, és most csalódott vagyok, leszek, és igazából ha bátor lennék, "betörném az ablakot" (ez csak egy versben van, persze....)

De az is lehet, hogy cska szimplán meghülyültem.