A reggel gyönyörű volt. Nem tudom megmondani, miért, de ottvolt a múló nyár és a közelgő ősz kézenfogva, és ezt a kettős mintha végigsimította volna az ember haját, óvón-kedvesen. Volt a reggelben csendes rábólogatás a múltra, ígéret valami titkokkal teli, akármiistörténhet-jövőre. Jó nekem.
A konyhámban rend, a lecsósüvegek dunsztban, és otthon-illat van. A mai nap sem telt el értelmetlenül. Jó nekem.
Érdekes levelezést folytatok egy érdekes emberrel, aki térben és lélekben közeli, amúgy elérhetetlen és tilos is, éppen ezért vonzó és titokzatos.... Asszem, jó nekem most.
