Néha kell egy kis idő, amíg letisztulnak a dolgok, vagy az ember megemészti a történéseket, nekem ez a tegnapi volt olyan....
Amikor elkezdtem a munkakeresést, nagy szemétkedések mentek a munkahelyen, kitolások, velünk, szürke emberkékkel is. Mára valahogy beállt egyfajta nyugodtság, kiszámíthatóság (azért nem annyira), szerintem nagy mértékben köszönhető ez annak a hozzáállásnak, amit én "tanúsítottam", egyfajta csöndesebb ellenállás, vagy néha a szemtől szembe való igazmondás. Mert ez hatott, úgy látom..... a sunnyogás, az elhallgatás, a másik háta mögött való puffogás volt a jellemző, ez azért csökkent picit.
Naszóval, mára elég elviselhető a légkör, jó kollegákkal vagyok körbevéve, amire azt értem, hogy lehetne SOKKAL rosszabb is.... de én nekiálltam munkát keresni, és találtam három olyat, amit úgy nagyjából elképzeltem magamnak. De mivel alapvetően ragaszkodom a megszokott dolgokhoz, szeretnék mindent megtartani (így van ez a tárgyakkal is), nagyon nehéz nekem most a váltás.
Anyu szerint amúgy is "eladtam a lelkem az ördögnek", merthogy egy olyan céghez megyek (nagy üzem), ami kedvenc Ferkónk tulajdona, na de ugye én nem politizálok (fogatösszeszorít, csakazértse!!!!), viszont nekem ez eszembe nem jutott, mikor ide jelentkeztem..... Itt olyan melót fogok csinálni, ami a második a rangsorban, ha válogathatnék.... viszont visszamondtam egy olyan helyet, ahová évek óta szerettem volna bekerülni
, ez pedig a kórház. De nem vettek fel arra a posztra, amit megpályáztam, de felajánlottak egy másikat, ott viszont nagyon (!!!!) kevés a pénz, illetve, tuti elvállaltam volna, ha nincs ez a másik, ahova végülis megyek.
Szo-szo, az eszemmel mérlegelve, mindent összevetve a legjobb lépést tettem meg, hosszútávon, pénz, szabadidő, és magánélet, nyugodtság tekintetében a legjobban választottam, efelől nincs is kétségem, és mégis...... hiányozni fog a jelenlegi hely (legnagyobb meglepetésemre nagyon....), és búcsút mondhatok annak is, hogy valaha bekerülök a kórházba dolgozni.... mert ezek után hiába pályáznék, szerintem.
És ráadásul tegnap olyan jó hangulat volt a melóhelyen, hogy nem bírtam rávenni magam, hogy elmondjam a felmondásom......
