Végre ideért az eső. Meg a szél, és a vihar. Megváltásként. Délután a Dunán voltunk, ezer szúnyog és valami félelmetes-bizonytalan dögmeleg, amitől nyírkossá válik a bőröd hideglelősen is.
És most vihar. Mucus fél, hozzábújok, és simogatom a hátát, mint pici korában, amíg elalszik. Képek jönnek egymásután, meg emlékek, régi viharos esték, ahogy apu befeküdt a szobámba a szőnyegre, behozta a zsebrádióját és hallgattuk és sosem féltem. Egy nyárközepi, délutáni vihar, félúton voltunk sétálva hazafelé, az ex és én meg a pocakom, és olyan hirtelen csapott le a zivatar, hogy egy kocsmába szorultunk féligázva. Furcsa jelenség voltam a zöld, lenge kis ruhámban meg a nagy pocakommal ott a kocsmában. Meg azok a régi délutánok jutottak még eszembe, amikor még sokat énekeltem Mucusnak, mert csak úgy aludt el, nézett és nézett , én meg énekeltem annak a félévesnek, majd egyévesnek, majd kétévesnek,, amíg le nem csukódtak a szemei. Most már tudom, hogy akkor is sokat és okosakat gondolt.
Este én csináltam a vacsit anyuéknak is, kipróbáltuk a wok-omat, ezer éve nem volt vacsoravendégem.....
Aztán az előbb bevágtam egy nagy szelet gyümölcstortát. Epreset. Soktejszínhabbal.......
És most szar kedvem van. Meg írok is, és ez zavar. Hogy sokat. Nem kéne.
De azt hiszem, mindennek T az oka, meg a zavarbaejtően szerelmes-vágyódós-kétségbeesett sms-e.
Meg az, hogy gőzöm nincs, mit kellene tenni......