Most az van, hogy mintha elfogytak volna a szavak, meg a gondolatok. Pedig láttam csodaszép naplementét, és annyira megfogott, hogy majdnem árokba hajtottam, meg hoztam Mususnak piros tuliánt katicával, nem igazit, de aranyosat, és kimentem elé a vonathoz, mert hogy ő ma csavizott, és a főnököm kezd meghajlani :), mintha mi lennénk az erősebbek.... jó beülni hozzánk, néha az összes irodás ottvan, kezd közösség alakulni....
Úgy jól vagyok. Nincs időm semmire, sem gondolkodni, sem belehalni, sem bánkódni, csak egy picit örömködni, és ez most pont jó. Pontjó:).