Ez egy kedvetlen nap lesz...bár az egész eddigi hét is ilyen volt, és alig várom, hogy péntek legyen. Annyi minden mást szeretnék (tudnék) csinálni ahelyett, hogy tíz órát bent ülnék a melóhelyen...... Nem hiszem, hogy én vagyok ennyire gáz, hogy nem találom a helyem se itt, se az előző munkahelynél..... ezen gondolkodtam. Hát nem. Mert ne mondja senki, hogy napi nyolc óra tényleges meló után valaki még este hatkor tud koncentrálni..... az elmúlt napjaim úgy teltek, hogy hazaestem ugy fél hét hét között, aztán igazából másra sem vágytam, mint hogy elterüljek..... Ilyenkor nagyon igazságtalannak érzem az egész mindenséget, mert nekem természetesen ilyenkor még nagyon messze az elterülés... előtte még vacsoráztatni kell, még játszani, még odafigyelni, még fürdetni, még mesélni, még szeretgetni, mindezt tök lyugas aggyal..... nehéz.
Azt hiszem, muszáj lesz kitanulnom az átokküldést, mert ilyenkor annyira megnyugtatna, ha mondjuk... ha mondjuk exnek leszáradna a......... szóval ez úgy elégtétellel töltene el.

Ráadásul letörtem az egyik virágomat. És szegények már vagy másfél hete nem kaptak vizet. És gyerekem itt üvöltözik, hogy semnem hajlandó oviba menni, semnem néz tévét, megy egyáltalán.

Mindezen körülményekben és a vesztesek végső nyugalmával - ma már ígyisúyis elkések - ülök itt, és pötyögök.

Ez van.....