Néha olyan jól sikerülnek spontán dolgok, akkor épp, mikor az ember már teljesen befordul, hogy semmi nem történik vele, hogy nem tud megszervezni egy programot sem, vagy nem jön össze semmi. Na, tegnap pont így történt, végülis egy nagyot bicajoztunk délután, húzódtak az izmaim rendesen, s folyt a hátamon a víz, kellett. Nem mellesleg gombásztunk,vagyis inkább sétáltunk egy fenyőerdőben, és rácsodálkoztunk az összes gombára, én meg fotóztam, csak amit lefotóztam, az nyolcfajta gomba volt. Jó dolog ez a digitalizáció, végülis, mármint a fényképezős része, mert tök laikusok is (mint én....) egész jó fotókat tudnak összehozni. Szerintem.
Aztán meg, érdekes találkozások születtek, megjelent unokatesó egy nemtomhánycentis motorral (az unokatesó lány), esküszöm, ha rámdől a motor, ki sem látszom alóla, max a kezeim meg a lábaim....
, aztán jött egy herceg gyönyörű fekete lovon, mit mondjak, jó, hogy ottvolt a híd, amibe kapaszkodhattam, hogy nehogy összecsuklódjam , egész jót beszélgettünk úgy sokan ott az út szélén az erdő kellőes kellő közepén, távol a civilizációtól (no, abbahagyom, mert kicsit túlzásokba esem....) szóval kár, hogy még csak a nevét sem tudom......
Jó, hogy eltelt ez a hét, mert volt ebben rágódás rengeteg,meg önmeghasonulás, meg múlton kesergés, és majdnem-megbocsájtás, de aztán időbenészbekapás, hiába, az exek soha nem változnak meg, de komoly önértékelési problémáim is vannak, azt hiszem, és így indulni tovább az életnek... na mindegy...
