Most megint hirtelen olyan "semilyen" hangulatom lett, pedig az elmúlt napokban inkább végre jófelé mozdult a mérleg, ha nem is kicsattanóan, de néha éreztem valami "boldogságosság" félét, persze, nem túl nagy dolgoktól, de mégis.... Mindegy, mindjárt megyek próbára, ott majd fizikailag jól lefáradok, és egyből jobb lesz a kedvem :). Talán.
Nem tudom, mitől függ, hogy a percek néha óráknak tűnnek, máskor meg a napok perceknek, attól-e, hogy az embernek dolga van, vagy csak úgy, amikor egyszerűen jó lenni, létezni, tényleg nem tudom. Ezen az elmúlt három napon gondolkodom, hogy mennyire elillantak, és mennyi pillanat volt bennük, ami megragadt nálam, bennem.
Tegnap nekiálltam szét- vagy inkább összepakolni a könyveimet (nagyon kellene már az az igazi könyvespolc!!!), szóval kiszedtem a szekrény mélyén elrejtett könyveket, és most felpakoltam őket a szekrényem legtetejére, igaz, ez csak a rendezés kb egy tizede volt, na de két órába tellett:), mert az ugye nem lehet csak úgy, hogy fogom, és innen oda teszem, dehogy. Mert jön, hogy: jé, ezt el is felejtettem, hogy megvan, nahát, ezt meg nem is olvastam (kis beleolvasás), jé, ez elég érdekes, ezt ide teszem, hogy kéznél legyen, majd nemsokára elolvasom, és így gyúlnek, kupacolódnak a könyvek. De erre egy egész nap kell, ráadásul olyan, amikor egyedül vagyok. Csak tegnap viszont volt hozzá kedvem.....
Pénteken kaptam anyuéktól egy nyomtatót (scannel is meg fénymásol is), felháborító, hogy egy kisvároson belül ugyanaz az áru 7ezer forint különbséggel kapható (szerencsére, az olcsóbbikat fogtuk ki.....), szóval most itt örülgetek neki, meg a lányom is:), most egyfoltában Noddy-t meg Fülenagyot szeretne velem fénymásoltatni......
De ami most egy évre boldoggá tett (nem ér poénkodni :) ), az egy gyönyörű pelerin, ami szerelem volt első látásra, és ami azért lényeges, mármint az első látás, merthogy én kb tíz éve szeretnék már egy ilyen ruhadarabot, de még nem találkoztam az Igazival:), hát most megvan:). Szóval vásárlás befejezve, mármint ruhailag.
A kislányom ma mesélte ebéd közben, hogy egy nagyobb gyerek megkérdezte tőle, hogy van-e apukája. És mondta, hogy van. Nem láttam rajta nagyobb megrázkódtatást, szóval elvileg minden rendben, bár sejtésem szerint az elkövetkező pár évben lesz pár kínos kérdése hozzám (is), úgyhogy készülhetek......
Tegnap kaptunk az egyik szomszédbácsitól ebédet, finom grillezett husit párolt zöldségekkel, én csak pislogtam, amikor megállt az ajtóban a jénaival, és nem is értettem, de mint később kiderült, kislányom volt szíves pofátlanul érdeklődni az ebédje felől, és kérni is..... hát ez van:), finom volt vacsorára......:)
Ma beestem istentiszteletre is, nem terveztem, de valahol belül bennem volt a mehetnék, és jó volt, Miklós volt, meg jót beszélgettünk másokkal is, pár mosoly, és az ember elvan vele néhány napig.....
És unokahúgommal bicajoztunk egy jót, szép volt a folyópart, meg amúgy is, gyönyörű tavasz/nyár van, amikor jó élni, persze a legjobb az lenne, ha minden rendben menne, de hát ez csak nagy ritkán és nemtudomhol van így, mindegy, most elég azt érezni, hogy de jó lenni, ittlenni....