Vadis rózsaszín hajpántban ücsörgök:), tudod Tipi, mint a fehér (a kedvencem), tökjó szerintem...:) Azért reggel kicsit nehéz volt felkelni, szóval nem indult olyan könnyedén ez a reggel....

Nemrégiben olvastam egy írást valahol itt a neten azt hiszem, az egyedülálló anyákról... sokszor eszembe jut az a rész, amikor arról ír, hogy mennyire nehéz megszervezni a munka-gyerek-ovi kört.... és igen. Megszervezni a reggeli indulást, amikor minden perc be van osztva, hogy odaérj a munkába, hogy valaki menjen a gyerekért, ha te nem tudsz, hogy valaki otthon  legyen vele, ha beteg... és ugye erre ottvan a két szülõ, és két dolgozó szülõnél így is nagy feladat. Akkor ezt most osszuk le egyre.....:(
Néha szeretnék annyira "felvilágosult" vagy pontosabban okos lenni, hogy el tudjam fogadni esetleg azt is, hogy a gyereknek két szülõje van, még ha nem is élnek együtt, és hogy próbáljuk beosztani a feladatokat egymás között. De nem megy. Mondjuk, ehhez a másiknak is partnerként kellene hozzáállnia,ugye....
Nekem azért még mindig jó helyzetem van, itt a helybeli munkával, mert azért nem mindegy, hogy egy reggel 6 órai felkeléssel fél nyolcra mindennel készen tudok lenni, összepakolom a lakást is, és még így is simán el tudunk sétálni boltba, majd az oviba, és beérek a munkahelyemre....

Más.
Össze kellene már szednem magam, mert az elmúlt két héten a vegetáláson kívül nem sokat csináltam. Ezen azt kell érteni, hogy felkeltem, öltözködés, kaja, pakolás, rendrakás kicsit, munka, mamához leányzóért, kaja, haza, kis séta, kis játék, fürdés, tévézés, alvás. De semmi más. A lakás kezd rámdõlni......Hónapok óta nem csináltam egyetlen nyakláncot sem, karácsony elõtt gyártottam néhány ajándékot, vagy díszt, és ennyi. Az embernek egy idõ után elfogynak a belsõ tartalékai, és nincs tovább honnan építkeznie. Ezért kellenének az új élmények néha. De már annyira üres vagyok belül, hogy nem igazán mozdulok meg már egy kirándulsától, egy új könyvtõl, egy jó beszélgetéstõl sem. Úgyhogy kezdek megijedni....