Azért ez így félelmetes.... ex felhív, és közöl velem egy olyan hírt, hogy ihaj, megint balhéba keveredett, és én már csak meg sem lepődöm..... max mérges vagyok, és igazából azt sem tudom, hogy mire, kire, rá, magamra, a helyzetre, az életre.... huh.

Bátyus volt itt este, végre tudtunk időpontot egyeztetni, kaptam egy nagyon régi kiadású Párizs-könyvet, én pedig egy gyönyörű dossziét készítettem neki, benne válogatott versek, verseim.... elvonult hüppögni a fürdőbe, nah, ő már csak ilyen.

Tegnap éjjel sorbavettem az eddigi "pasijaimat". Jó lenne tudni, kivel mi van. És azt is, én mekkora, vagy egyáltalán, voltam-e mérföldkő az életükben... És igen, az ember többször is lehet az életben szerelmes. És mindig másképp. Nekem háromszor adatott meg, olyan háromféleképp. Az első, az a rajongó, tinédzserkori elsőszerelem, aztán a második, az ex-szel, ami főkétn asszem a vágyon és a tüzön alapult, és a harmadik (ex közben, igen....) az a mély, felnőtt, érzelmeken alapuló..... és most, hogy így összegezve rájöttem, hogy túlvagyok mindegyiken, talán kéremszépen, jöhet egy úgy mindent magábafoglaló, hm? Rámférne, na......