Áááá, basszus, ez nem lehet igaz, Hanna minimum tíz napig nem mehet oviba... Hogy fogom én ezt megoldani?  Anyukáméknak meg van most a saját bajuk, intézkedni kell összevissza, meg amúgy is... most először éreztem tőle kimondatlanul, hogy "old meg", és hát persze igaza van. Csak nem tudom...

Utálok egy csomó mindent... elsősorban ezt a szar, nyúlós időt, mert ez aztán irtó jó kedvet csinál az embernek.... a kényszerű itthonülést, kezdem elhinni, hogy én vagyok ilyen béna, hogy ki tudnék ugrani a bőrömből, amikor "szobafogságban" vagyok a gyerekkel, de egyre türelmetlenebb vagyok, és toporgok, hogy ez nem ér, meddig tart még ez az időszak, hogy nem mehetek oda és akkor, ahová akarok, hogy nem tehetem azt és akkor, amikor és amit akarok, hogy nem ülhetek, nem állhatok, nem ehetek, nem olvashatok és nem gondolkodhatom úgy, akkor és ott és ahol, ahogyan én akarom....Utálom, hogy nem jutok el a kb két kilométerre lévő anyumékhoz, csak úgy, hogy előtte leszervezem, hogy apu jöjjön értünk.... pedig most jó lenne valamit segíteni.... még koszorút sem tudtam rendelni, röhej....