Lassan kezd átalakulni a napi ritmusunk. Lassan kezdek visszaszámolni, és egy picit verem a fejem a falba, mert azért még lett volna két hónap haladékunk - ha a szabikat kiveszem - most miért volt nekem olyan fontos, hogy Hanna oviba, én meg dolgozni?????
Persze, nagyon várom, de valaminek, valami jónak véglegesen vége lesz, és nem vagyok biztos benne, hogy én ezt akarom/akartam.....
Nagyon furcsa elnézni a gyerkőcöket, és persze Hannát az oviban, amikor megyek délbe érte. Milyen hamar beletanulnak, felismerik, használják az új helyzetet, ahogy megvan már a kialakult menetrend, pl ebéd után szaladás fogatmosni, aztán gyors puszi anyának, matricakérés, és szaladés az uzsonnáért a konyhára....
folytköv, most Árpád népét nézek......
___________________
Jaaaj, hát ez valami baromi szaaaaar.....lásd fenti. El is vitte az összes gondolatomat, annyira kellett koncentrálnom, hogy tudjam, ki kivel van....
