Azt hiszem, mégiscsak szívesen beköltöznék Gy-be. Ma olyan csodálatos volt a város, hogy azt sem tudtam, hová kapkodjam a fejem. Sajna nincs már meg az az érzés, mint középsulis koromban, hogy a város az enyém is, egy csomó változást találtam. De voltam megnézni a babakiállítást, amire nem is találok jelzőt, és a babákat, a megállított  pillanatokat nézve csak az motoszkált a fejemben, hogy milyen nagy képzelőereje lehet egy-egy alkotónak (meg az is, hogy ezeket egy kis erőfeszítéssel én is simán meg tudnám készíteni.) (babaházat tutira csinálok majd Hannának, meg még egy csomó mindenféle játékos dolgot, csak már lenne kész a szobája, benépesítem én manókkal, meg tündérekkel, meg mindenféle meselényekkel ) (Ja, tényleg, azt még nem is írtam, mert az a netnélküli időszak alatt volt, hogy beírattam óvódába. Szipp...... de asszem, a legjobb csoportba sikerült beadni, az óvónő pont azokra a dolgokra összpontosít, ami nekem is fontos: kézművesség, koncertek, bábelőadás, kirándulás stb) Ja, a babakiállításon mindenképp rá akartak beszélni a diákjegyre....., tehát akkor mégsem öregedtem annyit......
Szóval a várossal kapcsolatban: most éreztem azt, hogy talán tényleg be kellene oda költöznöm. Talán tudnék ott élni....
Volt egy véletlen találkozásom is, egy régi "beosztottammal", vagy tíz éve dolgoztunk együtt. Tök ciki volt, tudtam hogy ismerem, de nem tudtam, kicsoda...... Amúgy a pasi mindig is a "felső tízezer"-be tartozott valahová, vagy hogyismondjam, olyan igazi bíííznííííszmen volt. Kérdem tőle, és, most mit csinálsz? Még mindig ott doltozol vezetőként...? Á, nem, meg lehet azt is unni. Most nem csinálok épp semmit, vagyis szabadúszó vagyok. Aha. Szal felsőbbeknél így nevezik a munkanélkülit.....

És ma hívott J. Örültem neki. Elgondolkodtam. Végre valaki... valaki, akiről azt érzem, illetve érzem azt, hogy érdeklem őt. Érdekli, hogy mi van velem. És keres is. Nem csak megígéri. Túl sokat csalódtam az utóbbi időben a barátokban. A volt barátokban. Amúgy pedig örült, hogy olyan vidámnak tűnik a hangom a telefonba. Örült, hogy örülök. Hm :), ilyen egyszerű ez.

Meg még egy csomó minden, de most inkább helyzet van.... Mármint Vészhelyzet....