Most mit mondjak, ma olyan "jóóó" magányos napom volt... Valahogy úgy voltam a világban, mint az ujjam. Sajnáltam is magam iszonyúan...... (sajátos tulajdonság....hm..) Szóval mentem a verőfényes délutánon Gy-ben, aztán meg visszafelé az esti városban, a cipőm kopogott, rajtam kedvenc kabátom, táskám, sálam, ami a jó kis (magány-)hangulathoz kellett, és csak úgy kibámultam az életbe, ami  szépen mászott, rohant vagy táncikált mellettem - de nem velem együtt... És most nem volt jó magányosnak lenni (ami pedig azt hiszem, velemszületett), és jó volt hazaérni este... két pici ölelő kar, és egy cuppanós és egy "márnagyonvájtalak" egy időre mindent helyretett bennem.... de aztán most lassan vége a napnak, és megint nem történt semmi....... érdekes....