Ma délután azt akartam írni, hogy tyű, de jó napom van. De aztán lebeszéltem magam róla, merthogy még nincs vége a napnak. Hát, nem is volt... megint csalódtam egy kicsit (nagyot) valakiben, meg úgy általában is.

Az előzményekről annyit, hogy nemrég szóltak, hogy jövőre csinálnánk egy nagyobb előadást aug.20-ra, egy ismert rockoperát adnánk elő, de amolyan nagyon pöpec módon, mondhatni a lehetőségeknek megfelelően fullextrásan. Barátosnőm (na, az ilyeneket most már erősen megkérdőjelezve írhatok csak le....) szólt, hogy benne lennék-e, segítenék-e, persze, én nagyon örültem, hogy végre valami, bár mondtam, hogy ugrabugrálni a szinpadon már kicsit öregecskének érzem magam, bár semmi sem lehetetlen, viszont másba  nagyon szívesen besegítek, kellékek, ruhák stb.
Ma volt egy összejövetel, nagyon kíváncsi voltam, mert baromira beharangozta ez a nőci, hogy milyen hatalmas dolgokban gondolkodnak stb. Hát, nem sok kellett, hogy felálljak és otthagyjam az egészet, részint, mert egyfolytában azt hangsúlyozták, hogy ők öten (akik nekiálltak a szervezkedésnek) eddig miket csináltak, mik a terveik, másrészt meg  bármit kérdeztünk, mindenre az volt a válasz, hogy már elintézték, folyamatban van, vagy majd elintézik. Így pl titok, hogy kik szerepelnek, titok, hogy ki rendez, titok, hogy honnan lesz pénz, titok, hogy..... Hozzá kell még tennem, hogy sajnos van egy irtó rossz tulajdonságom, hogy valahogy nehezen viselem el, ha nálam ostobábbak, vagy egyszerűbbek, vagy oktalanabbak próbálnak irányítani.... így abból az öt emberből max 2-nek a szavát fogadom csak el, így meg elég nehéz lesz összetűzés nélkül végigasszisztálni...
A másik, hogy utálom a pofátlan hazudozást. Amit nagyon nem bírok elviselni, ha hazudnak. Mint most ez a csaj, ez a barátnő.... nem is mert a szemembe nézni, amikor célozgattam egy-két dologra. Pfűűűű... fel tudnék robbanni. Bár talán így kellene csinálni, ahogy ő teszi, igen, azt hiszem, ez a helyes taktika (csakhogy már az alaptermészetemet nem tudom megváltoztatni), mindenkinek azt mondani, amit hallani akar. Mert így végülis neki van egy csomó haverja, barátja, ismerőse, egyfolytában nyílik náluk az ajtó, én meg mindenkinek egyenesen bele a képébe, ha valami nem tetszik, ha valamit igazságtalannak tartok, na, hozzám nem is jön senki, velem nem is akar barátkozni senki.... hát ez van. De azt hiszem, mégsem akarok más lenni.  Amúgy ami nagyon bántott ennél a dolognál, amiben hazudott, hogy többször rákérdeztem egy bizonyos dologra (nem volt nagyon lényeges), és még akkor is hárított és mellébeszélt. Ez, ami nagyon zavar.

Szóval, most ezzel az előadással kapcsolatban is, nem tudom, mit tegyek, anyunak elmondtam, ő persze otthagyná az egészet, de én meg úgy vagyok vele, hogy tudom, milyen jó buli szokott lenni egy ilyenfajta akármi, és nem akarok kimaradni belőle.... szóval inkább én is nyalok "felfelé" vagy mi.

Ma nagyon-nagyon hiányzott a férjem. Este sokáig ültem a telefonnal a kezemben, hogy írjak neki egy sms-t vagy felhívjam. Aztán mégsem..... Ha ma eljött volna, bár lehet, hogy volt itt, ez is a véletlenek sorozata, hogy egyfolytában elkerüljük egymát, szóval ha eljött volna..... hát, az jó lett volna